Bevezetés?

Most szépen gépelek. Lesz nagy kezdőbetű a mondat elején, és a tulajdonneveket sem röstellem nagybetűvel kezdeni. A 2010-es biciklitúra sem maradt el, bár eléggé úgy tűnt, hogy idén nem lesz belőle semmi, mert a számításba jöhető emberek (Nóra, Gábor) ezért-azért kihullottak mellőlem. Nem leszek rövid... Csak nyavalyogtam: úristen, idén nem megyek biciklizni, miből fogom szedni újabb 1 évig az erőt? mi lesz velem így? ettől érzem magam valakinek, nekem már mind1, hogy kivel megyek, csak mehessek. És lám, imáim meghallgattattak, akár az előző pár hét eseményei (lásd bánki történések). Kaptam egy levelet egy sráctól, aki olvasta a biciklitúráimat, hogy van -e kedvem elmenni velük Ausztriába biciklizni. Totál felbuzogtam, mivel az erdélyi túráról lecsúsztam. Bár Edina, az optikus rámijesztett a szemem miatt, ezért a szemészetre is elmentem, ahol megnyugtattak, hogy nyugodtan csinálhatok bármit, nem lesz belőle gond. Aztán még egyszer is fel kellett keresnem a szemészeti ambulanciát, mert begyulladt a jobb szemem. Kiderült, árpa. Befertőződött szegényem. Ettől kiakadtam, hogy most mi lesz, de a kenőcs 2 nap alatt rendbetett, így nyugodt szívvel bólintottam a biciklitúrára, ami közben annyit változott, hogy csak ketten megyünk. Új dolgok az életemben: össze-vissza ismerkedek mindenkivel, így megkockáztattam, hogy gyak. egy idegennel megyek el 1 hétre külföldre. Najó, előtte találkoztunk egy sörre, hogy legalább felismerjük egymást. Meg kell az első benyomás. Ez a kb. másfél óra nem tántorított el a közös biciklizéstől, sőt. Elég a bevezető rizsából, most szépen sorbaveszem mind a 6 biciklizéssel töltött napot plusz a mínuszegyediket és a nulladikat is, hogy a szigethez hasonlatos divatos